Tudom, tudom, senkinek nem mondok azzal újdonságot, hogy szeptember elején elkezdődött az iskola. Sőt, remélem azt is észrevettétek, hogy ezzel egyidőben mi, a DPD-nél szintén elindítottunk egy baleset-megelőzési kampányt – a gyerekekre különösen oda kell figyelnünk az utakon.
A kampány indulása előtt szerveztek nekünk egy vezetéstechnikai versenyt Kiskunlacházán, ahol reptéren, biztonságos körülmények között tudtuk összemérni az ügyességünket, és még tanítottak is nekünk pár új trükköt. Nagy szerencsénk volt, mert ragyogó napsütés és tiszta idő várt minket, ebédre fincsi marhapörkölt, ja, és persze rengeteg feladat.
Húsz DPD futár vett részt a tréningen két csapatra osztva. Csupa fiú. Hiányoltuk a lányokat, de valahogy úgy alakult, hogy sem Petra, sem a többi női futár nem tudott eljönni.
Az egésznapos rendezvényen többféle feladattal is meg kellett birkóznunk: volt elméleti és gyakorlati része is a tréningnek. Én személy szerint az utóbbit sokkal jobban élveztem, hiszen már ismertek, imádok vezetni, még akkor is, ha ilyen nehezített pályán kell. A bóják között manőverezni persze nem mindig volt könnyű, pláne különböző sebességekkel nem, még ha kívülről ez nem is tűnik nehéznek. Mert a szlalomozás nem olyan egyszerű ám, ha megadott sebességgel kell teljesíteni! De extra nehezítés is volt, mégpedig az, hogy “iskolásan”, 10-14 óránál kellett a kormányt fogni. Nem tagadom, hogy sokan pont ezen buktunk el, mert a hétköznapokon sem mindig így tekerjük a volánt. Volt, aki pont azért hibázott annyit, mert a rossz kormányfogás miatt elvesztette az irányok érzékelését, így pár bólya felborult, ami pontlevonással járt.
A versenyen saját, DPD autóinkkal vettünk részt. Ezek nagyobbak, nehezebbek, mint egy pickup autó, a nagy tengelytáv miatt nehezebb szlalomozni és kanyarodni velük. A vészfékezéses és az akadály kikerüléses feladatokkal is meggyűlt a bajunk, az elsőnél sokan nem is mertünk rögtön “satufékezni”, hiszen az nagyot tud lökni az autón. De mivel itt éppen ezt volt a kihívás, így a nap végén ezt is kipipálhattuk.
Ha választanom kellene, hogy mi volt a legnehezebb feladat, akkor azt mondanám, hogy a helyesen ülés az autóban. Ami tudom, hogy elsőre furán hangzik, hiszen ki nem tudja ezt teljesíteni? De jobban belegondolva rettentően fontos lenne minden autósnak – így nekünk is – betartani az ezzel kapcsolatos előírásokat, úgyhogy most elárulom nektek is, hogy milyen a helyes ülés. Öv becsatolva, kormány két kézzel fogva (ahogy tanították az autós iskolában: 10 és 14 óránál), az ablakot pedig vagy teljesen letekerjük vagy kb. 5 cm rést hagyunk fenn, mert egy esetleges ütközésnél minden apróságnak tűnő dolog fontos lehet. A félig letekert ablak például extra veszélyes. De itt még mindig nincs vége, az ülést sem mindegy, hogy állítjuk be: az a helyes, ha a fékpedált teljesen benyomva se lesz egyenes a térd, és nem lesznek kifeszítve a lábak. Az ülés magassága pedig olyan legyen, hogy az ember feje fölött még két tenyérnyi hely legyen az autó tetejéig.
A leghasznosabbak a rutinfeladatok voltak: a különböző kanyarok bevétele, a távolságok kimérése, megtalálni az ideális ívet nagy odafigyelést kívánt, ugyanakkor segített is, hiszen az ilyen alapvető mozdulatok azok, amik aztán élesben, a városban ugyanígy működnek. Ha itt, a tréningen rögzülnek a helyes technikák, akkor az utakon is jóval kisebb az esély a balesetre.
Volt néhány feladat, ahol nagyon oda kellett figyelni, de összességében jó móka volt, én már alig várom a következő vezetéstechnikai tréninget! Úgy érzem, amellett, hogy jobban összekovácsolt minket, sokat tanultunk is. Mert hiába gondoltuk azt, hogy mi, futárok minden nap sokat vezetünk, szó szerint az utakon élünk, így nehéz lesz nekünk újat mutatni, azért minden tipp jól jön azzal kapcsolatban, hogy hogyan minimalizáljuk a közúti balesetek számát. A tréning célja pedig pont ez volt: biztonságos körülmények között, saját tapasztalatainkon keresztül sajátítottuk el a különböző közlekedési vészhelyzetek megelőzési és elhárítási lehetőségeit. Bár mi sem nem vagyunk kezdők, a tréninget tartó csapat iszonyú nagy tapasztalattal rendelkezik, már húsz éve segítenek a hivatásos gépjárművezetőknek a vezetéstechnikai továbbképzésekben, szóval még nekünk is tudtak újat mutatni.
A nap végén nyertest hirdettünk. Sajnos nem én nyertem, pedig próbáltam kihozni magamból a maximumot, de így is volt nálam ügyesebb. Ügyes kollégámnak, aki a legtöbb pontot kapta, ezúton gratulálok, és drukkolok is neki, hiszen ő fog képviselni minket, DPD futárokat az októberi nemzetközi vezetéstechnikai versenyen Horvátországban.
